Próbálom rendezni életem.
Első feladat: ébresztő!!!!
Ez aránylag időben megtörtént, hiszen a temetés után ezt megbeszéltük lányaimmal.
Igenám! De más a szó és más a tett.
Eltelt vagy két hónap, mire rájöttem, hogy amit csinálok, az tesze-toszaság.
Összekaptam magam és nekiláttam tényleg nagyon intenzíven dolgozni, ügyeimet intézni.
De itt jöttek a falak, az ügyintézések bürökratikus eljárások.
Mindenki nagyon udvarias, sőt azt is mondhatom helyenként kedvesek, de mindenhol rend és fegyelem van, tehát rengeteg adat, papír (természetesen eredeti), bizonyítás, és nem utolsó sorban az ügyintézés határideje. Na ezt, betartják, csak a lehetőség szerinti, papírok miatti hosszabbítást alkalmazzák. és mindég hiányzik valami...
Második feladat: egyedül is meg kell oldani.
Hát ez már nagyobb probléma.
Gondolkodni, lehetőségek, érvek-ellenérvek, és mindezt egyedül.
Amikor hangosan gondolkodhatsz, érvekre válaszolhatsz, vitázhatsz valamiről, megbeszélheted, az mindig eredményez egy megoldást. De mindezt magadban, nagyon nem az igazi.
Harmadik feladat: eldönteni.
Na ez már húzósabb.
Gondolatban megbeszélni még vele, hogy szerinte....?
Ő hogy döntene, mit csinálna?
Aztán rájönni, hogy már nekem kell, az én dolgom, az én felelősségem és mindez a saját magam érdekében kell megtennem.
Negyedik feladat: nem halála miatt keseregni, hanem mosolyogva gondolni a szép emlékekre.
Örülni annak, hogy volt nekem, nekünk.
Na ez az ami szerintem meghozza a megnyugvást és megtanulhatok egyedül élni.
Talán. Remélem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése