Nem szeretem az életet.
Na nem a halálomra gondolok, vagy hogy szívesen meghalnék, de tény, hogy nagyon nem szeretem.
Egyszerűen szar dolog szembesülni az élet mostani dolgaival.
Nem csak Sanyi halála vezetett idáig, habár nagymértékben befolyásolja. Valahogy átrendeződött az életem, a gondok és a szemléletem is.
Teljesen más értékrend szerint nézem az életet.
Körbenézek és mindenhol látom a lecsúszást, a problémák növekedését.
Nem hiszem, hogy az emberek pesszimistábbak lennének, a körülmények változtak, de nagyon.
Biztos az én felfogásommal is baj van, vagy rossz környezetben élek, de semmit nem látok abból, hogy az életünk hamarosan változik jó irányban.
Fúúúj, de úúúútálom magamat is!
Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy a hiba bennem van, változnom kellene. Meg mindenkinek a környezetemben.
Csak azt nem értem, hogy miért nem tudtuk megtanulni az elmúlt húsz évben az alkalmazkodást a mindenkori hatalomhoz, a dörgölődzést, a csalást és mindenkinátgázolást.
Lehet, hogy a hiba nem bennünk van?
Na de már mindegy is. Már nemigen fogok változni és tudomásul kellene vegyem, -Sanyi egyik mondásával élve- hogy aki hülyének született, hülyén is hal meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése