Ezt írta egyik lányom, amikor édesapja meghalt és elindította a gyertyagyújtást.
Mindez egy éve történt és idáig folyamatosan gyújtottam.
De ennek véget vetek, mielőtt teljesen a rabjává válok.
Hajlamos vagyok (szerintem sokan még), hogy tartom magam. Nem sírok, kemény vagyok, valahogy élek.
De cudar nehéz.
Egyébként is érdekes világot élünk, hát még egyedül megoldani mindent!
Na de már kár keseregni, a múlton, tényeken nem tudok változtatni.
Tudomásul veszem a megváltoztathatatlant és kihúzom magam, emelt fővel nézek az újabb kihívások elé.
Mert lesz bőven, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése